Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FONTOS tudnivalók a lovagláshoz!!

 A lovasnak, mielőtt bármilyen módon hatni akar a lóra, meg kell tanulnia elhelyezkedni és ülni a nyeregben oly módon, hogy ne zavarja a ló mozgását. A simulékony, puha, a ló mozgását követő ülés elsajátítása futószáron történik, annak érdekében, hogy a lovasnak ne kelljen a ló irányításával foglalkoznia.

   A lovas helyes ülésének első kritériuma az egyensúly. Az egyensúllyal nem rendelkező lovas folyamatosan zavarja a lovat: diszharmonikus mozdulataival vagy a ló száját, vagy a hátat bünteti.      

                                lovas ülése
   Egyensúlyban csak olyan lovas ülhet, akinek súlypontja pontosan a ló fölött helyezkedik el. Az egyensúly további feltétele, hogy a lovas megfelelő ritmusérzékkel tudja követni a ló mozgását. A lovas a nyereg legmélyebb pontján ül, laza derékkal, egyenes felsőtesttel és mélyen elhelyezkedő lábakkal. A helyes ülés előfeltétele, hogy a lovas válla, ülőcsontja és sarka egy függőleges vonalat alkosson.

   A túlságosan előretolt lábszár székülést eredményez, és a túlzottan hátratolt lábszárhoz hasonlóan lehetetlenné teszi a megfelelő segítségadást. A felsőtest megfelelő helyzete szintén nagyon fontos: túlságosan előretolt felsőtest esetén a súlypontunk megelőzi a lovat, míg a lovon hátradőlve a ló mögé kerül a súlypontunk.

     A lovas testének helyzetét a következőképp képzelhetjük el a lovon. Hasonlítsuk a lovast egy fához! Ülőcsontja az a pont, ahol a fa a földből kinő. A lábai, mint a gyökerek, mélyre nyúlnak, míg felsőteste, akár a fa lombkoronája, felfelé törekszik.

     A lovas fejének helyzete igen fontos: egyrészt orientációs szempontból, másrészt mivel a fej igen jelentős részét képezi a lovas teljes testsúlyának. A rossz helyzetű fej tönkreteszi a lovas egyensúlyi állapotát. A lovas optimális esetben előrenéz, és fejét természetes testhelyzetben tartja.

     Lovagoljunk akár egyenes vonalon, akár íven, a lovas felsőteste mindig a haladás irányába néz, ahogy fejét sem oldalra billenti, hanem a felsőteste fölött, középen marad. A fordulatok lovaglása során tehát csak a lovas törzse fordul el: felsőtestének többi része nem dől semmilyen irányba. Combunkkal nem kapaszkodunk, hanem hozzásimulunk a nyeregszárnyhoz. Lábszárunkat folyamatosan lazán a ló oldalánál tartjuk. Sarkunk kevéssel a heveder mögött helyezkedik el. Lábunk talpvégnél, a lábujjak kezdeténél nyugszik a kengyelben. A kengyelszíj helyes testhelyzetünk esetén függőleges irányban mutat lefele. A sarok a lovas legmélyebben elhelyezkedő pontja a lovon, mely nem leszorítással, hanem a kengyel alátámasztása miatt kerül mélyebbre, mint a lábujjak.

     A lovas karja súlyának megfelelően, természetes lazasággal pihen a törzs mellett. Kezünket úgy tartjuk, mintha egy pohár vízzel egyensúlyoznánk. A túlságosan leszorított vagy felemelt kéz ellehetetleni a ló szájával való megfelelő kontaktust. Kezünk körülbelül egy ökölnyivel a ló marja fölött helyezkedik el. Ideális esetben az alkar, a kéz és a szár egyenes vonalat képez a könyöktől a ló szájában lévő zabláig.

                                 kéztartás

     A szár nem kapaszkodásra szolgál, hanem a lovas könnyű kézzel tartja azt. A szár a ló szájától a gyűrűs- és a kisujj között halad a lovas irányába és a mutatóujj felett hajlik vissza. A hüvelykujj a fent átfutó száron nyugszik.

     A lovasnak egyetlen testrészével sem kell kapaszkodnia, hiszen egyensúlya tartja őt fenn a lovon. A lovas akkor tanul meg helyesen ülni, ha a különböző testrészeit egymástól függetlenül tudja mozgatni vagy nyugalomban tartani. A leggyakoribb és legszembetűnőbb hiba a kéz testtől való függősége, de a felsőtest statikussága, illetve a merev csípő és boka is gyakran előforduló probléma.

                                      Lépés

     Lépésben a fent leírt módon helyezkedünk el, és követjük a ló mozgását. Kezünk minden egyes lépésnél a ló szájának irányába mozdul, követve a ló nyakának előre irányuló mozgását. A ló nyakának szabad mozgását nem szabad akadályozni, hiszen négylábú társunk annak segítségével egyensúlyoz, ezért szüksége van a szabad nyakmozgásra az elengedett állapotban való munkához is.

                                       Ügetés

     A ló ügetését a lovas három különböző módon is követheti: tanügetésben, könnyűügetésben, illetve kétpontos könnyített ülésben is.

     A tanügetés során a lovas folyamatosan ül a nyeregben. Csípője, lábszárai és teljes ülése laza, de nem ernyedt. A lovas hagyja, hogy a ló "felvegye a hátára" és hordozza őt. A lovas keze ilyenkor is finoman követi a ló nyakának mozgását.

     Könnyűügetésben az ügetés minden második ütemére kiemelkedik a lovas a nyeregből. Az emelkedés nem felfelé, hanem előre-felfelé, a ló mozgásának irányát követve történik. A lovas felsőteste az emelkedéskor is függőleges marad. A lovas könyökének szöge minden kiemelkedéskor változik: így tartható fenn változatlanul a nyugodt kapcsolat a ló szájával. A lovas lába térdtől lefelé nem mozog. A lábszár továbbra is nyugodttan pihen a ló oldalán.

     Kétpontos könnyített ülésben a lovas folyamatosan áll a nyeregben. Súlypontja ilyenkor a nyereg felett helyezkedik el. A lábszárak változatlanul a ló oldalán nyugodnak, míg a comb a ló mozgását követve, enyhén rugózik az ügetés ütemére. A lovas felsőteste ilyenkor előrébb kerül, mint tanügetésben. A kéz továbbra is a testtől függetlenül, puhán követi a ló mozgását.

                                       Vágta

     Vágtában lovagolhatunk könnyített ülésben, vagy ülhetünk folyamatosan a nyeregben. Bárhogy is vágtázunk, a külső lábunk nem marad a hevedernél, hanem az alaphelyzethez képest körülbelül 10 centiméterrel hátrébb nyugszik a ló oldalán. A könnyített vágtában ezt leszámítva igen hasonlít a kétpontos könnyített üléshez. Amennyiben folyamatosan ülünk a nyeregben, arra kell ügyelnünk, hogy ülésünk és kezünk kövesse a ló vágtaugrásait.

                             A lovas segítségadása

     A lovas által adható segítségek a ló irányítására szolgálnak, és mindenkor kiegészítik egymást. A megfelelő szemléletű képzésben részesülő lovas csak akkor kezdheti el tanulni a különböző segítségek alkalmazását, mikor már tud helyesen ülni. Ennek hiányában a segítségek ugyanis a helytelen üléstől eltorzulnak, és hatástalanok lesznek.

     A lovas kétféle segítségekkel rendelkezik: egyrészt az úgynevezett természetes segítségekkel, melyek a kéz, a comb, az ülés, a testsúly és a hang, másrészt a külső, valamilyen eszköz révén alkalmazható segítségekkel, melyek közé többek között a pálca, a sarkantyú, a különböző zablák, a martingál, stb. tartozik.

     A külső segítségek a természetes segítségek kiegészítésére szolgálnak. Nem helyettesíthetik azt! A lovas segítségének célja a ló irányítása, egyensúlyban, ezáltal a ló természetes mozgásfolyamatával harmóniában.


                               Lovardai alakzatok:

     1. Kis és nagy kör                 2. Átlóváltás                    3. Átváltás

kis és nagy kör          Átlóváltás          Átváltás


 4.Egyívű kígyóvonal           5. Háromívű kígyóvonal                 6. Féllovarda

Kígyóvonal          Kígyóvonal          Féllovarda

            

     7. Körben válts                    8. Váltsd a köröket                 9. Teljes lovarda

Körben válts          Váltsd a köröket          Teljes lovarda


                                     A ló testtájai:

Ló

  1. fej                     8.    könyök
  2. nyak                 9.    váll
  3. mar                  10.   szügy
  4. hát                   11.   alkar
  5. far                   12.   csüd
  6. farok               13.   pata
  7. térd

 

A kantár részei:

Kantár

  1. pofaszíj
  2. orrszíj
  3. torokszíj, állszíj
  4. homlokszíj
  5. zabla
  6. szár
  7. tarkószíj
  8. alsó orrszíj: nem minden kantáron van. A zabla fölé kell csatolni, csatolás a bal oldalon



A nyereg részei:

nyereg
 

  (letöltés)


 

                        A lovas közlekedés rendje:

 
   A nyitott lovardákba való belépéskor, belovagláskor a bejáratnál megállva meg kell várni, amíg a pályán lovaglók elhaladnak a bejárat előtt, a lovasokat nem akadályozva lehet a pályára lépni, lovagolni.
   A fedett lovardába való lépés vagy belovaglás előtt az ajtóban/kapuban megállva mindig helyet kell kérni, a "Helyet kérek!" kifejezés használatával. Belépni vagy belovagolni csak az ezt megengedő vezényszó (pl. "Szabad") elhangzása után lehet. A kilépés és kilovaglás is a leírt módon történik.

 A Lovarda területén lovaglás közben a jobb kezek találkoznak!

   Az egymás mellett elhaladó (szemben vagy azonos irányból) lovak között minimálisan mindig akkora távolságot kell tartani, hogy azok rúgás esetén egymást, vagy a lovast el ne érhessék, az esetlegesen kiálló felszerelések (pl. pálca) a másik lovast, vagy lovát ne zavarják, benne kárt ne tegyenek. Amennyiben erre nem áll rendelkezésre kellő tér, úgy az elvárható udvariasság szerint kell egymásnak helyet adni (pl. magasabb jármódban haladó lovast elengedni).

   Egymás mögött haladó lovak között is biztonságos (minimum 1 lóhossz) távolságot kell tartani.

   Lovakkal sétálni legfeljebb párosával szabad, úgy, hogy a sétálók a magasabb jármódban haladókkal szemben mindig maximálisan előzékeny magatartást tanúsítanak (megállnak, egymás mögé sorolnak, kitérnek).

   Ügetésben vagy vágtában párosan lovagolni tilos.

   Azonos irányban haladó lovasok esetén, mindig a magasabb jármódban haladó lovast kell a külső oldalon elengedni (pl. az ügető lovast a vágtázó kívülről elhagyja, miközben valaki legbelül lépésben halad). Belülről előzni tilos.

   A különböző patanyomfigurákon (kör, nyolcas, kígyóvonal stb.) dolgozó lovasok mindig a belső patanyomon haladnak, a többi lovast (szemből vagy azonos irányból) a fal mellett kellő helyet hagyva kötelesek elengedni.

   Az ugrásokon gyakorló lovasoknak a többi lovassal szemben elsőbbségük van. Ugyanakkor kötelesek ugratási szándékukat a többiek felé jelezni, az ugratni kívánt akadály és az ugratás irányának egyértelművé tételével.