Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Díjugratás

 *Gyakorlatok rudakkal

 

 Az ugróedzések célja abban van, hogy a teljes parcours-t problémamentesen és biztonsággal abszolválni tudjuk. Az odáig vezető út nem könnyű. De mit is mond Lao-Ce, a kínai filozófus: „Egy hosszú út is az első lépéssel kezdődik!”

 Aki már abban a helyzetben van, hogy a földön fekvő rudakat mindhárom jármódban meg tudja lovagolni, már sokat nyert. A szakértők azt gondolják, hogy ezzel már a fél parcours a zsebükben van. Na jó, mondjuk az egynegyede!

 Először is egy rudat, még jobb, ha egy felfordított cavalettit, amely nem csúszik el egykönnyen, merőlegesen a patanyomra teszünk. A lovas lovát folyamatos lépésben az akadályra vezeti, derekát és combját megfeszíti. Nem szabad a lovat az akadályon átkergetnie, a ritmust megzavarnia.

 Cavaletti

 

 

 Ha a ló ezt a gyakorlatot lazán és biztos léptekkel mindkét irányból teljesítette, a lovas elkezdhet ügetni. Hogy a lovat ne irritáljuk a rudakkal végzendő munkáknál könnyűügetésben haladjunk. A lovas jelentős változást észlel a ló mozgásfolyamatában: a ló figyelmes lesz, és kihegyezett fülekkel megy az új akadályhoz. Az áthaladás során mint a macska, feldomborítja  a hátát, és kinyúlik az akadály felett, miközben fejét könnyedén előre-lefelé nyújtja.

 Ennél a mozzanatnál követelmény a lovastól, hogy a kezével a ló szája irányába a szárral utánaengedjen.

 Ha a gyakorlat pillekönnyűnek tűnik is, és egy gyakorlott lovas álmából felkeltve is meg tudja csinálni, néhány nehézséget azért rejt magában. A lovasnak nem szabad a nyeregben ferdén ülnie, egyenesen előre kell, hogy nézzen mindkét kengyelt egyenletesen kell terhelni, miáltal a testsúlya egyenletesen oszlik el. A lovas elsődleges célja, hogy a lovat ne zavarja. Tehát a lovas nem lovagolhatja előre lökésszerűen a lovát az akadály előtt, nem szabad a szárat sem rángatnia, ha az az érzése, hogy a rúdtól való távolság nem stimmel. Végezetül a lovasnak meg kell tanulnia a szár utánaengedésének a helyes mértékét. A szár megfeszítése megakadályozza, hogy a ló szabadon mozoghasson, a szár hirtelen odadobása pedig megzavarja a lovat.

 A lovas felsőteste nyugodt és egyenes maradjon, egyetlenegy rúd leküzdéséhez nem szükséges „együttugrani”. Épp ellenkezőleg, a lovasnak többé-kevésbé passzívnak kell maradnia, és a ló fokozott lendületét rugózó csípő-, térd-, és lábízületekkel felfognia.

 Vágtában nem ajánlott egyetlen földön fekvő rudat használni, mert a lovak a feladatot olyakor alábecsülik, nem figyelnek és ezért ráléphetnek és megrándulhatnak.

 

  Gyakorlatok több rúddal

 

 Profi tipp: Ludger Beerbaum: A rudakat a lovak vágtaugrásától függően variálni szükséges. Nagy vágtájú lovak esetében a rudak egymástól messzebb kell, hogy feküdjenek, kisebb vágtájú lovak esetében közelebb. Alapvetően a lovak bizalmát kell megnyerni a gyakorlathoz. Ez egy szép elengedtető gyakorlat, amely tetszés szerint bővíthető és nehezíthető. Az ember a rudakat magasabbra helyezheti, vagy a rudak közti távolságon variálhat.

 Most egy kissé nehezebb lesz a feladat: a rudakkal való munkát úgy alakítjuk ki, hogy 4-6 rudat teszünk egy sorban egymás után.

 Lépésben a rudakat egymástól 80 cm-re rendezzük el, ügetésben 1,10-1,30 m közé helyezzük, vágtában pedig 3,00-3,50 m a rudak helyes távolsága. Pónilovasok vegyék figyelembe, hogy pónijuk kisebbeket lép, tehát a rudakat is sűrűbbre kell helyezni. Ezt azonban kezdetben tapasztalt lovasoktatónak kell felügyelnie.

 Ahogy az egy rúdnál, úgy a rúdsoron (lépőiskolán) is néhány dologra egyidejűleg kell a lovasnak összpontosítani: a felsőtest nyugodt marad, a lábszárak szorosan a ló testéhez simulnak, a kéz követi a ló száját. Meglehet, hogy a lovat valamelyest meg kell győzni, hogy a sorra elinduljon, tehát vigyázat, amennyiben ki akar térni. Nagyon fontos, hogy mindig az akadály közepét tájoljuk be.

 Ha a gyakorlat lépésben jól megy, akkor lehet ügetni. Az a cél, hogy a lovat a soron ütemvesztés nélkül hajtsuk át. Az alaptempó a rudak előtt, fölött és után is azonos marad. Amennyiben a ló vágtában, vagy más jármódban gyakran megbotlik a rúdsor felett, talán a rudak távolsága nem volt helyesen megválasztva. Egy tanácsadásra hívott szakember biztosan tudja, hogyan kell a távolságokat korrigálni.

 Azoknak a lovasoknak, akik a díjugrató sport mellett kötelezték el magukat, ajánlatos a könnyített ülésmódot szorgalmasan gyakorolni. Csak így lehet a szükséges egyensúlyt megtanulni, amelyre a későbbiekben minden versenyen szükség lesz.

 Rúd- vagy cavaletti-munka közben hagyományosan könnyűügetésben haladunk. A következő gyakorlati javaslatunknál megszegjük ezt a szabályt. Az akadály feletti kiegyensúlyozást gyakoroljuk könnyített ülésben.

 

 Könnyűügetésben haladunk...

 

 Fontos a sor végiglovaglása során, hogy a lovas súlypontja ne legyen túl előre, vagy túl hátulra helyezve. A cél az, hogy mindig a ló ritmusában maradjunk. A lovasnak rugóznia kell csípőben anélkül, hogy a ló hátára esne. A kezek a ló szájában állandó kapcsolatban maradnak. A combok a ló testén fekszenek, és egyenletesen előrehajtanak. A ló hátának mozgását a láb-, térd- és csípőízület rugózásával egyenlítjük ki. Az ülep eközben nem szabad, hogy a nyeregbe visszaessen. A kezek a könnyebbség kedvéért a ló nyakára támaszthatók. Ezáltal elkerülhető a „szárba kapaszkodás”. Ez egy jó gyakorlat az ugrás feletti helyes ülés megtanulásához.

 Ebben a tanulási fázisban be lehet vetni ismét a „számolós gyakorlatot”. A kiképző a rúdsor közepére áll, és kézjeleket ad. Ellovaglás közben a lovasoknak pillantásukat ismételten a kiképzőre kell vetniük, aki az ujjaival különböző számokat mutat.

  Ezzel lehet megakadályozni, hogy a lovas pillantását túlságosan lefelé irányítsa. Éppen ez az, amit most és nem először az ugratás során kellene megszokni.

 A lónak a lovas figyelmének elterelése ellenére egyenesre állítottnak kell maradnia. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy az egyensúlyt erősítsük, a független segítségadást megtanuljuk, és saját felfogóképességünket fokozzuk. Haladó tanulók ezt a gyakorlatot vágtában is megkísérelhetik.

 

*Cavaletti-munka a jobb egyensúly érdekében

 

 A cavaletti lovaglása a legjobb előkészítés a későbbi ugratáshoz. A díjugrató profik is szívesen gimnasztikázzák lovaikat cavalettin, és beiktatják azokat edzéstervükbe. Ez ellazításul is szolgál, éppúgy, mint ahogy hozzájárul ló és lovasa koncentrációjának javításához. Cavaletti-munkával az egyes jármódok ritmusa iránti érzéket lehet nagyon jól iskolázni.

 A cavaletti négy-öt rúdján történő átlovaglás közben a lovas ismét a könnyített ülést vegye fel. Ekkor is fontos, hogy az alaptempót megtartsuk. Semmi értelme a lovat erős felvételekkel „visszavenni”, vagy a cavaletti átlovaglása előtt „megtolni”. A ló és lovasa egyenletes tempóban érkezzen és haladjon át a soron, és lazán lovagoljon tovább. Vagy könnyűügetést alkalmazunk, vagy az egyensúly gyakorlására a könnyített ülést választjuk.

 Ha a gyakorlatok ügetésben sikerülnek, át lehet térni a vágtára. A lovas ezúttal is könnyített ülésben ül, és nyugodt tempóban halad át az akadályon, a lónak megadja az előre, hátramozgáshoz szükséges szárszabadságot. Amennyiben a lovas kiegyensúlyozottan ül a nyeregben, és lovasoktatója a tanuló előmenetelével elégedett, meg lehet kezdeni az igényesebb cavaletti-munkát.

 A tornáztatásnak ez a módja igen lókímélő, mivel annak lábait nem terheli. Az ember a cavalettin végezhető gyakorlatokat az idomítási munkába is beépítheti. Összességében nézve a cavaletti-munka egy hasznos út az edzésnapok egyhangúságának megelőzésére.

 

 Vágtában át a cavaletti-soron...

 

  Útmutató a cavalettik használatához

 Cavalettiket nem ajánlott egymásra helyezni, hogy később ugratásra használjuk őket. A lovak ugyanis ezek előtt az akadályok előtt értelmetlenül állnak, mert percekkel azelőtt azok felett csak ügetniük kellett, most meg hirtelen ugraniuk. Egy további nyomós érv:a felboruló cavalettik repülési tulajdonságai a ló számára gyakorlatilag semmi esélyt nem adnak, hogy a lábaikkal talajfogásnál elkerüljék azt. Ha az állat nem is bukik fel, lábait biztos megüti. Ezzel ellentétben egy rúd egy meredek ugrás esetén azonnal a földre esik, anélkül, hogy a levegőben még egy kanyart leírna.

 

Cavalettik

Cavalettiknek nevezik a következő praktikus gyakorló akadályokat. Ezek 2, 50-4,00 m hosszúságú rudak, melyek a két végükön 40 cm-s, kereszt alakú lábakra vannak rögzítve. Aszerint, hogy a kereszteket hogyan fordítják, a rúd csaknem a talajon fekszik mintegy 25 cm magasságban, vagy éppen eredeti helyzetében alig 40 cm-re a talajtól.

 

 Cavalettik

 

*Ugrógimnasztika soron

 

 Felépítjük az első ugrást. Azért, hogy a tanulóban azt a benyomást keltsük, hogy már ismert dolgot gyakorol, és mégis újat tanuljon, egy régi és egy új elemet kombinálunk egymással. Egy felállított cavalettit helyezünk 2,5 m-re egy meredek ugrás (két keresztberakott és egy eléfektetett rúd) elé, majd 3,0-3,5 m-rel mögé egy további rudat fektetünk.

 A tanuló rálovagol, szemeit a cavalettire szegezve, a ló átugorja a cavalettit, és „felveszi saját magát”, ahogy ezt lovas nyelven mondjuk. Autós nyelvre lefordítva azt jelenti: az első cavaletti gondoskodik róla, hogy a ló figyelmes legyen, kissé lefékezzen, és magától megbecsülje a távolságot, majd „gázt ad”, hogy az akadályt le tudja küzdeni. Hogy utána ne rohanjon el, a lovasoktató még egy rudat helyez az akadály után. A hátsó rúd által a ló saját magát lefékezi.

 Ha a sorokra két akadályt helyezve ún. „be-ki”ugrásokat lovaglunk, ezzel a lovas ritmusérzékét fejlesztjük, és a lovas ülését rögzítjük. Egy nyugodt tanulólóval ez nem gond. Magas vérű lovak ilyen gyakorlatok során hamar betüzesednek.

 

 

  Mire kell a lovasnak ügyelnie?

 A könnyített ülést az ugrás előtt, fölött és azt követően is megtartjuk. Az ülep tehát valamelyest a nyereg felett van, a felsőtest előrenéz, a fej felemelve és a cavalettire nézünk. A karok készen állnak arra, hogy a szár utánaengedésével reagáljanak. A térdek a nyeregpárnán fekszenek, hogy az elugrásra tudjunk reagálni. Az alsó lábszárak szorosan érintkezzenek a ló testével, a kengyelekbe teljesen belelépünk, a sarkakat lenyomva tartjuk.

 A lovat harmonikus alaptempóban, folyamatosan, húzás vagy megtolás nélkül, vágtában egyenesen az akadály közepéhez lovagoljuk, a ló szájával állandó és laza kapcsolatot tartva.

 Az elugráskor a lovas lovának mozgásával együtt „velemegy”, a felsőtest előrehajlik, a kéz valamelyest a ló szája irányába elmozdul. A tekintet előrenéz. Ugrania a lónak kell, nem a lovasnak, aki nyugodtan a nyeregben marad, és földet éréskor nem esik túl előre, de ne is maradjon el a mozgástól.

 Nagyon fontos a szár tartása, azaz a szár utánaengedése az ugrás felett, hogy a ló nyakának biztosítsuk azt a szabadságot, amelyre szüksége van. Egy lehetőség, hogy a kezeket mélyen a ló nyakánál megtámasztjuk, és a száron annyit engedünk utána, hogy azok az ugrás alatt belógnak. Egy belógó szár akkor jelent előnyt, ha a ló rossz távolságról ugrana el. A nyakszabadság lévén a lónak megvan a lehetősége, hogy magát jobban kiegyensúlyozza, hogy ezzel saját magán segítsen.


 

*A távolság helyes felmérése

 

 Profi tipp: Ludger Beerbaum: Számolni a vágtaugrásokat, tanulni a ritmust, megérezni a távolságokat az akadályok között, mindez alaptémája, talán kulcskérdése a díjugratásnak. A pályabejárásnál mindig átbeszélem a tanítványaimmal az akadályokat és a távolságokat, és megmutatom, hogy a mértékek nem általános érvényűek. Azt is megmutatom, mikor kell inkább előrelovagolni, vagy hol kell rövidíteni a vágtaugrásokat. Minden edzőnek újra és újra ezt kellene tennie lovasaival.

A címben jelzett témával elérkeztünk a díjugratás egyik legfontosabb témaköréhez: az akadályok közti távolságok helyes becsléséhez. Ennek alapvető feltétele, hogy a lovas tökéletesen ismerje a ló mozgásának folyamatát. Éreznie kell a ló vágtájának a milyenségét, elsősorban annak fázisait és hosszát, méterekben is kifejezve. A lovasok egymás között csak úgy mondják: „Ezt a kombinációt két vágtaugrásból lehet megugrani”.

 

 

De mit is jelent ez?

 Vágtaugrásokkal lehet az akadályok közti távolságot leküzdeni, tehát a vágtaugrások mérete - hossza - az egyik leglényegesebb információ a lovas számára.

 Meredith-Michaels-Beerbaum Amerikában tanult lovagolni. A kezdő díjugrató kiképzése elején már megtanulja a lovának a vágtaugrásait számolni. Erre a nagyszámú stílusverseny miatt van szükség, amiket ott rendeznek. Ennél a versenyszámnál nagyon fontos annak ismerete, hogy hány vágtaugrást tesz meg a ló az akadályok között, mert így sokkal jobban megtervezhetőbbé válik a harmonikus lovaglás.

 A távolságok pontos becsléséhez tisztában kell lenni a vágta folyamatával, és ezen jármód pontos lábsorrendjével. Egy átlagos vágtaugrás hossza 2, 70-3, 60 m. Ez azt jelenti, hogy a ló vezető lába kb. 2, 70-3, 60 m-enként érint talajt. A vágta háromütemű jármód (három patadobbanást hallunk), majd ezután következik a lebegő fázis, amikor a ló mind a 4 lába a levegőben van.

 Nézzük meg most egy jobb lábra vágtázó ló mozgásfolyamatát pontosan:

  1. fázis: a ló bal hátsó lábát előrelendíti, egészen a teste középpontja alá.
  2. fázis: a ló előrelendíti a bal első és jobb hátsó lábait.
  3. fázis: a ló előremozdítja jobb első lábát.

Ezután következik az ún. lebegő fázis, majd az egész ismétlődik.

 

 

Gyakorlat: Vágtázzon nyugodt tempóban körben a lovardában, és közben számolja hangosan a vágtaugrásokat, mindig a nyeregből egyszerűen érzékelhető harmadik fázist figyelje (a ló a belső első lábát viszi előre). Eleinte segít, ha a ló előrelendülő belső lapockáját figyeljük, később próbáljuk meg tekintetünket előrefordítva érzékelni lovunk mozgásfolyamatát. Tegyük ezt alkalmanként kb. tízszer egymás után. Ezzel a lovas megtanul egyenletesen galoppozni, légzését kontrollálni, és a ló egyensúlyát megtartani. Ez ugyanis nagyon fontos kritérium lesz később, egy parcours ritmikus végiglovaglásánál.

 A vágta lebegési fázisa. A vágtát terepen is kitűnően lehet gyakorolni.

A helyes elugrási pont

 

Profi tipp: Ludger Beerbaum

Az akadályépítők jól meggondolják azt, hogy hogyan építik fel a díjugrató pályát. Alacsonyabb kategóriában, kisebb ugrásoknál a pálya vonalvezetése olyan, hogy az folyamatos, harmonikus lovaglást kíván a lovastól. A szabály itt az, hogy az ugrások közötti távolságokat úgy kell megtervezni, hogy a ló lépéseit ne kelljen alapvetően megrövidíteni vagy megnyújtani. Ez kezdők esetében túl megterhelő volna. Az ő esetükben fontosabb az egyensúly megtartása. Lényegs az, hogy a lónak nem szabad sem elrohannia, sem túl darabosan mozognia, hanem folyamatosan, azonos alaptempóban kell haladnia.

 

 Egy akadály előtti helyes elugrási pont megtalálása nagy gyakorlatot igényel. Ahogy az előzőekben láttuk, a ló csak a vágtaugrás lábsorrendjének a végén tud elugrani. Bár az ugrás lábsorrendje eltér a vágtáétól, de az egyszerűség kedvéért tekintsük most egy nagyobb vágtaugrásnak.

 

 Az akadály leküzdésének a szempontjából természetesen fontos, hogy a ló a megfelelő pontról ugorjon el. A helyes elugrási pont minden akadály előtt mindig meghatározott távolságban található, az akadály magasságától és típusától függően. Egy ló magától aligha fog mindig erről a pontról elugrani. Meredek akadálynál az ideális elugrási pont körülbelül olyan távol van az ugrás előtt, mint amilyen magas az ugrás. Oxer esetében ez valamivel közelebb esik az akadályhoz. Kisebb ugrásoknál nincsenek maradandó következményei, ha egy pár centiméter nem stimmel. Minél magasabbak viszont az akadályok, annál fontosabb az ideális elugrási pont megtalálása.

 

 Ha a ló vágtának lábsorrendjét az ideális elugrási pont előtt fejezi be, akkor vagy túl korán (túl távolról) fog elugrani, vagy betold még egy kisebb vágtaugrást, ami pedig túl szűk elugrást eredményez. Ugyanez történik akkor is, ha a ló vágta lábsorrendje az akadályhoz túl közel végződik, és az ideális elugrási pont mögött ér véget. Ilyen esetben túl szűk ugrás, vagy magasabb akadály esetében ellenszegülés a várható következmény.

 A következmény akár ellenszegülés is lehet...

 

 A kezdőknek pályafurásukat az elugrási pont folytonos figyelésével kell kezdeniük. Gyakorlottabb lovasoknak később ez már a szemükben van. Mindig a helyes elugrási pontot elkapni azonban hosszú gyakorlás eredménye.

 

 Ludger Beerbaum körülbelül 11 évesen kezdett intenzíven lovagolni. Már sok-sok ezer ugráson túl van, és ennek sokéves tapasztalatából tudja: „Körülbelül 200 ugrás után kapja meg a lovas a helyes elugrás érzését.” Egy olyan lovas példájával bátorít mindenkit, akit sok társa a kortárs díjugratás non plus ultrájának tart. ”Magának egy John Whitakernek is szüksége van hosszabb kihagyás után egy kis időre, míg újra megkapja ezt az érzést.”. Jó tudni, hogy a profiknak is szükségük van gyakorlásra, gyakorlásra, és még egyszer gyakorlásra. Lovagolni csak lovagolva lehet megtanulni.

 

 A sikeres ugráskor (főleg magasabb akadályok esetében) fontos a helyes elugrási pont...

A távolságról-úgy általában

 

Ugrassunk, de hogyan?

"A távolságot, mint üveggolyót..."

 

A helyes elugrási pont megtalálása az ugratás alfája és omegája. A legfontosabb amit tudnunk kell, hogy lovunk vágtaugrása hosszú, vagy rövid, illetve, hogy inkább a távolabbi vagy későbbi elugrást  vállalja szívesen. A távolság pontos megítélése és a korrigálás hibás távolság esetén

 

 

Ha azt mondjuk egy ugrólovasról, hogy "jó szeme van", azzal nem utalunk másra, minthogy általában megtalálja a helyes elugrási pontot lova számára. A lovasnak idejekorán észre kell vennie, hogy mi a legjobb megoldás egy adott szituációban: békén hagyni a lovat, vagy nyújtani, esetleg rövidíteni. A legjobb lovasok a távolságot már akár 30-40 méterről is érzékelik, de ők a kevés kivételhez tartoznak. A lényeg nem a "minél messzebbről látom", hanem az, hogy a lovas legalább 6-7 vágtaugrással az elugrás előtt érzékelje, mit kell tennie, és ennek megfelelően úgy cselekedjen, hogy ne az ugrás előtti három vágtaugrásnál kelljen hozzányúlni a lóhoz. Korai elugrás esetén a ló általában a hátuljával hibázik, míg, ha közel ér az akadályhoz, akkor az elejét "hagyja ott". A legrosszabb helyzet, ha a távolság "feles", és ezt a kb. 180 cm-t a lovasnak kell kiegyenlítenie. Ez azt jelenti, hogy elvileg már 6-7 vágtaugrással az akadály előtt 20-30 cm-t kell vágtaugrásonként rövidíteni vagy nyújtani. Rövidítés vagy nyújtás esetén a vágtaugrások maradjanak kerekek és folyamatosak. Itt látszik, hogy egy ló mennyire átengedő és idomított. Jó érzékű lovas és jól idomított ló esetében a nézőnek fel sem tűnik, ha nem "passzol" a távolság. Idomítatlan lónál és tapasztalatlan lovasnál a hiba azonnal látható. Ha a lovas úgy érzi, hogy lova túl közel kerül az akadályhoz, akkor megteheti, hogy az ugrást egy kissé ferdén lovagolja meg, ám ez csak akkor sikerülhet, ha az akadály nem túlzottan széles, illetve fenyeget a kitörés veszélye is. Ha egy lovasnak nincs kifejezetten jó szeme, akkor is jobban teszi, ha inkább előre, mint "vissza" lovagol. Ha a tempó jó, akkor a ló legfeljebb ellapul és leüti az akadályt. Ám ha hiányzik a lendület, ám a ló jó szándéka miatt elugrik, könnyen beleeshet az akadályba, súlyos sérüléseket szerezve.